Ma a hálaadás napja van. Kora reggel hûséges kutyatársammal a szokásos reggeli tóparti sétánkon átadtam érzékeimet a enyhe szellô madárdalos kedvének, s a lassan gyülekezô bárányfelhôk türelmes rendjének. Ahogy kiléptem az óriás koronájú fa árnyékából a reggeli nap sugarai csapdába ejtettek. Hunyorgó szemem pillái mögül kémleltem a sárga ragyogást, melege átjárta egész testem, s beszívtam tüdômbe a csoda lehelletét.
Köszönet a pillanat töredékeinek varázsáért, a boldogság szilánkokért, s a szeretetért melyet adhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése