Karinthy Frigyes idézet

".....már akkor gondoltam rá, hogy hívő és haladó íróhoz erőteljes szavak illenek, nem helyes a boldog és puha békebeli impresszionisták módján nyavalyákban tetszelegni, elismerni ezzel, hogy a művészet, viszonylagosan, valami beteges állapot, szó sincs róla, inkább különleges, magasabb egészség."

Felejts el mindent

Hogy szeretnél meghalni, kérdezte a belépô idegen? A soványka asszonyt meglepte e kérdés, így hirtelenjében nem is érdeklôdött ki ez az idegen, hanem önkéntelenül válaszolt. Csak úgy békésen elszenderülni, hogy észre se vegyem.

Akkor feküdj le, tedd a fejed tiszta, jó szagú vánkosra! Hunyd le szemed, felejts el mindent, de mindent. Gondolj a tó vízén szaladó felhôkre, a víztükörre hulló szirmokra, falevelekre, ahogy a széllel együtt ringatódznak, dudolnak, énekelnek.

De nem akarok még meghalni, még nincs itt az ideje. Öt gyermekem van ebbôl négy még neveletlen. A fiam moziba ment, ôt meg kellene várni, ô nem tudja hogyan kell felnôni.

Türelmetlen lett az idegen, s minden átmenet nélkül gorombává vált. Segíteni akartam neked, de te megátalkodott makacs vagy. Aki nem tudja maga mögött hagyni a gonddal fertôzött életet, szenvedések között fog meghalni. Figyelmeztettelek!

Várj, ne menj, mi marad utánnam visszafojtott hangon kérdezte az asszony?
Hm, öt gyereked van? Holtod után még sokáig fogsz élni, válaszolta a Halál.

Karinthy helyettem beszél

Karinthy Frigyes:

A gyermek mostanában nyugtalan

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok
A gyermek mostanában nyugtalan, -
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.

Sír és liheg - dobban szivembe' szíve,
Arcáról eltünt a szelíd mosoly -
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.

Én járok és csinálom, ami dolgom
És mondom jóestét és jónapot
És merre megy? És ön mennyit kapott
Belőle?

Ahol a villamos megáll, én is megállok
A kémények közül kinéz a Hold
Alatta állok én s a szürke bolt
Fölötte.

Kinéz a hold. És vár. Én visszanézek,
A tekintete egyre tétovább; -
Már nedves és felhős - nem megy tovább,
Kicsordul...

A fordulónál pénzt veszek elő,
A szél hajambakap, mint könnyü kéz, -
Megfordul és szájtátva visszanéz:
Hát nem jössz?

A sziklaszirtre némán tűz a nap
És nincs, aki belőle bort ereszt -
Csúcsán mohos, penészes kőkereszt -
Tovább mék.

Este az ajtóban kulcsom csikordul,
Ádámcsutkám jár fel s alá - eszem.
Csók nélkül is elalszom csendesen
Az ágyban.

De kit lelkem méhében rejtve hordok
A gyermek ébren van, nem alszik el
És felriad és rugdal és szökell, -
Nem érti.

Felül, körülnéz a sötét szobában
Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,
Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?
Őrült vagy?

Amazing Grace, El Divo elôadásában, Róma

http://link.brightcove.com/services/player/bcpid271552717?bctid=1913313052