Hogy szeretnél meghalni, kérdezte a belépô idegen? A soványka asszonyt meglepte e kérdés, így hirtelenjében nem is érdeklôdött ki ez az idegen, hanem önkéntelenül válaszolt. Csak úgy békésen elszenderülni, hogy észre se vegyem.
Akkor feküdj le, tedd a fejed tiszta, jó szagú vánkosra! Hunyd le szemed, felejts el mindent, de mindent. Gondolj a tó vízén szaladó felhôkre, a víztükörre hulló szirmokra, falevelekre, ahogy a széllel együtt ringatódznak, dudolnak, énekelnek.
De nem akarok még meghalni, még nincs itt az ideje. Öt gyermekem van ebbôl négy még neveletlen. A fiam moziba ment, ôt meg kellene várni, ô nem tudja hogyan kell felnôni.
Türelmetlen lett az idegen, s minden átmenet nélkül gorombává vált. Segíteni akartam neked, de te megátalkodott makacs vagy. Aki nem tudja maga mögött hagyni a gonddal fertôzött életet, szenvedések között fog meghalni. Figyelmeztettelek!
Várj, ne menj, mi marad utánnam visszafojtott hangon kérdezte az asszony?
Hm, öt gyereked van? Holtod után még sokáig fogsz élni, válaszolta a Halál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése