2008. december 25., csütörtök
2008. december 17., szerda
2008. december 7., vasárnap
Kompromisszum
Egyetértek azzal, hogy bizonyos dolgokat meg kell csinálnom, de hogy meg is csináljam ahhoz kompromisszumra van szükség köztem és az adott tárgy között. Viszont ha a tárgy temészeténél fogva nem képes a legminimálisabb kompromisszumra sem, akkor erôszakot kell alkalmaznom, csak az egész hülye dologban az az kellemetlen, hogy az erôszakot magamon kell végrehajtanom.
2008. december 6., szombat
Töprengés a konyhában
Az inkák nem tudtak írni és olvasni. Életükről különböző pontokon megcsomózott zsínórokkal, a quipukkal (ejtsd: kipu) készítettek feljegyzéseket. Így fontos adatokat tárolhattak a jelentős eseményekről, törvényekről, népességükről, aranytartalékaikról stb. A színek, a csomók száma (a tízes számrendszert használták) és a zsínór hossza fejezte ki a csomóírás tartalmát.
Ha a kipu egyfajta írás, akkor az is lehet, hogy a makramé - kiterjedésétôl függôen - egy novella vagy regény csak a jelek jelentését elfelejtettük? Lehet, hogy ez is olyan mint a tyúk és tojás kérdése? Minden elképzelhetô, még az is hogy az írás volt elôször, s csak azután jött az olvasás.
Istenemre mondom jó fej ez a Ray
Ray Charles: Hit The Road Jack
http://www.youtube.com/watch?v=xe9raloACbg&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=xe9raloACbg&feature=related
2008. december 3., szerda
Egy ôrült világban
Ha Te vagy az egyetlen normális személy egy ôrült világban, az a Te szempontodból legalább olyan rossz, mintha Te lennél az egyetlen ôrül egy konszolidált társadalomban.
A probléma a tulajdonképpeni felismeréssel vagy annak a hiányával kezdôdik, s a hasonulással, majd meghasonulással folytatódik.
Magam részérôl, ha lenne választási lehetôség a konszolidált társadalmat választanám, mert a végeredmény ugyanaz, csak megkiméli magát a jámbor halandót a megôrülési folyamattól. Azonfelül gondoskodnak róla annak megfelelôen hogy milyen anyagi bázissal rendelkezik. Biztos anyagi hattér esetén a jelôlt egy rendes tiszta intézetbe kerülhet, ahol a léptek hangját a vastag szônyegek nyeldeklik, s ráadásul magához hasonló jól szituált személyekkel ismerkedhet meg.
Ha nics pénz a megoldás nem olyan kényelmes, mert a legtôbb bôrtônben a társaság vegyes, s a szabályokat nehéz betartani egy magamfajta érzékeny embernek. De van jó dolog is a börtönben, van munka, mindegy, hogy milyen de legalább van.
Én már évek óta próbálok találni egy rendes munkát, ha egyáltalán van ilyen , hogy rendes munka.
Ja, holnap azért nem érek rá, mert valaki ad egy hetes munkát, az jó lesz, aztán nem tudom mi fog történni utána. Már régóta a problémáin úgy oldódnak meg, hogy másik lép a helyébe, s igy nincs idôm az elôzôn törni magam. Tegnap volt kint a rendôrség nálam, hogy hagyjam el a házam 20 napon belül. Már réges rég nem fizettem a felvett hitelt, mert nem volt mibôl. Van autom, , de nincs benzinre penzem, stán jön a hideg is.
Mûvész vagyok. Látod ezek a munkáim, 6 hete egy hegyet építettem egy milliomosnak, nem kellet nagy mûvészet hozzá, de hetente fizetett.
Ez egy szobrom, (hatalmas kezek) az egyik betegek otthonában van, mert nem tudtam eladni, építettem elé egy kaput, hogy belehessen lépni hozzá egy ajtón, s ugy lehessen körüljárni. A múzeumnak nem kellett pedig nem sokat kértem érte.
Az emberek félnek tôlem, mert börtönben voltam, pedig jó ember vagyok. Szeretnék anyámról gondoskodni, de látod magamról sem tudok. Nem szabadna sírnom hiszem felnôtt férfi vagyok; bocsánatot kérek. Van büszkeség is bennem, de ha sírni kezdek nem tudom abba hagyni. A szerelmem is elhagyott, mert azt mondta nem tud több szenvedést elviselni. Megértettem, és nem is akartam, hogy szenvedjen. Küld néha pénzt, de ô is nehezen él.
Kihez forduljak segítségét? Bár csak veszítettem volna el mindkét lában a háborúban, akkor most hôs lennék, de így?
Tudom baj van velem itt fent, de nem én csináltam a háborút.
A szerkeszetô megjegyzése: és valóban nem ô csinálta a háborút, de sírás közben eladott egy zongorát a mobil telefonján.
A probléma a tulajdonképpeni felismeréssel vagy annak a hiányával kezdôdik, s a hasonulással, majd meghasonulással folytatódik.
Magam részérôl, ha lenne választási lehetôség a konszolidált társadalmat választanám, mert a végeredmény ugyanaz, csak megkiméli magát a jámbor halandót a megôrülési folyamattól. Azonfelül gondoskodnak róla annak megfelelôen hogy milyen anyagi bázissal rendelkezik. Biztos anyagi hattér esetén a jelôlt egy rendes tiszta intézetbe kerülhet, ahol a léptek hangját a vastag szônyegek nyeldeklik, s ráadásul magához hasonló jól szituált személyekkel ismerkedhet meg.
Ha nics pénz a megoldás nem olyan kényelmes, mert a legtôbb bôrtônben a társaság vegyes, s a szabályokat nehéz betartani egy magamfajta érzékeny embernek. De van jó dolog is a börtönben, van munka, mindegy, hogy milyen de legalább van.
Én már évek óta próbálok találni egy rendes munkát, ha egyáltalán van ilyen , hogy rendes munka.
Ja, holnap azért nem érek rá, mert valaki ad egy hetes munkát, az jó lesz, aztán nem tudom mi fog történni utána. Már régóta a problémáin úgy oldódnak meg, hogy másik lép a helyébe, s igy nincs idôm az elôzôn törni magam. Tegnap volt kint a rendôrség nálam, hogy hagyjam el a házam 20 napon belül. Már réges rég nem fizettem a felvett hitelt, mert nem volt mibôl. Van autom, , de nincs benzinre penzem, stán jön a hideg is.
Mûvész vagyok. Látod ezek a munkáim, 6 hete egy hegyet építettem egy milliomosnak, nem kellet nagy mûvészet hozzá, de hetente fizetett.
Ez egy szobrom, (hatalmas kezek) az egyik betegek otthonában van, mert nem tudtam eladni, építettem elé egy kaput, hogy belehessen lépni hozzá egy ajtón, s ugy lehessen körüljárni. A múzeumnak nem kellett pedig nem sokat kértem érte.
Az emberek félnek tôlem, mert börtönben voltam, pedig jó ember vagyok. Szeretnék anyámról gondoskodni, de látod magamról sem tudok. Nem szabadna sírnom hiszem felnôtt férfi vagyok; bocsánatot kérek. Van büszkeség is bennem, de ha sírni kezdek nem tudom abba hagyni. A szerelmem is elhagyott, mert azt mondta nem tud több szenvedést elviselni. Megértettem, és nem is akartam, hogy szenvedjen. Küld néha pénzt, de ô is nehezen él.
Kihez forduljak segítségét? Bár csak veszítettem volna el mindkét lában a háborúban, akkor most hôs lennék, de így?
Tudom baj van velem itt fent, de nem én csináltam a háborút.
A szerkeszetô megjegyzése: és valóban nem ô csinálta a háborút, de sírás közben eladott egy zongorát a mobil telefonján.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
