Jelek mindenütt vannak

Nap mint nap gondolkodom azon, hogy mikor menjek nyugdijba. Nem értem el a nyugdijkorhatárt ugyan, de jó lenne egy kicsit élvezni a független, gondtalan életet jó társam oldalán. További töprengrengésekre nincs okom. Ma reggel ébredés után hosszú ideig gondolkodnom kellett azon hol is dolgozom, annak ellenére hogy már kilencedik éve osztogatom tanácsimat a helyi lakosságnak. Ezt isteni jelnek tekintettem. Ha egy reggel elfelejtek bemenni dolgozni, az biztos jele annak, hogy minden vacillálás nélkül nyugalomba vonulhatok.