Ma reggel hatalmas ködre ébredt Florida. Amikor kinyitottam a garázsajtót nem voltam benne biztos, hogy a szita ajtó le van erestve-e vagy sem, mert olyan fehér volt minden. Mikor meggyôzôdtem róla, hogy ez a puha fehérség a kinti világ, kisétáltam, s körülnéztem. Ez érdekes volt. Ugyanazt lállam jobbról, mint balról. Aztán kezek nyúltak ki a ködbôl közvetlen az orrom elôtt. Borotvaéles agyammal azonnal felfogtam, hogy ez csak Running Water lehet, s még nem ment el dolgozni. De hol a kocsija. Az is ott volt két lépésnyire tôlem a köd tökéletes inkognitójában.
Mondtam neki menjünk bankot rabolni. Erre ô, ha bemégy a bankba ott nincs köd. Hát akkor ne menjünk be! Akkor meg hogy akarsz bankot rabolni? S a beszélgetés ebben a stílusban tartott volna még egy darabig, ha én beszédes állapotban vagyok. De nem. Ébredés után szeretem kiélvezni az álomittas bambaságom, s jól esik az alapjáraton elinditott nap aprú zörejei, a kávéfôzô szörcsölése, a ahogy a kutyi mély basszus hangján mórikálja magát. Persze néha röfög is. A Rusty, nem én. Nagy világosságra sincs szükségem, mert a tárgyakat is inkább a tapíntás útján érzékelem. Nemúgy Running Water. Ahogy kinyilik a szeme teljes gôzzel beindul a gépezet, s azonnal beszélni kezd, és naná mindig van mirôl. De nemcsak olyan kutyafuttából odavetett tômondatokban fejezi ám ki magát! Szép hangja van meg kell hagyni, így nem kellemetlen, csak nem kell odafigyelni, hogy ne túráztassam az agyamat. Amellet, hogy nagy dumás nem mond túl sokat, inkább ködösít. Ezt a mai nagy ködöt is az ô számlájára írom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése