megnyaltam a fagyott kilincset,
mivel mondták nem szabad,
mit nem hagyhattam észrevétlen
mert a nyelvem ráragadt.
csillagok járását követtem,
míg az óra körben járt,
szokásaikat megtanulni
ember lévén nem használt.
most itt állok egy kapu elôtt,
ami könnyen nyitható,
mit is mondjak ki vagyok én,
egy fáradt kilincsnyaló?
A költô megjegyzése:
Tulajdonképpen a mû elérte célját, ha az olvasó szenved, mert a költô is szenvedett eme eszmefuttatás közepette.
2009. január 27., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése