Nem kivántam semmit az új esztendôre abban a reményben, hogy az legalább teljesül.
Ha semmi nem történik, akkor marad idôm olyan dolgokra, amelyek mindig szerettem volna csinálni.
A minap például megtanultam hegedülni a szintetizátoromon.
Ha meggondolom, hogy az unokhugom mit kinozta a szárazfát, hogy valami hang kijöjjön belôle! Anyja persze jóindulatuan mosolygott. Igen mosolygott, de a mai napig nem jöttem rá, hogy a mosoly biztató volt-e vagy elnézést kérô, és hogy végül is kinek szólt.
De ha már itt tartunk akkor csapongjunk csak.
Vannak dolgok, amire az ember minden körülmények között emlékszik. Jó példa erre a hegedülés. Jöhet nátha vagy agyérelmeszesedés, mindenki szivesen emlegeti, hogy tanult hegedülni. Azok persze, akik tudnak is játszani nem emlegetik annyit.
Azután feltalálták a szintetizátort, s egy félkezü ember is tud rajta hegedülni, de mégsem fordulhat elô, hogy egy szinfónikus zenekarban egy csoport zongorista mimeli a hegedût, vagy a szakszofont szintetizátoron. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a karmester nem tudná ki az elsô hegedüs, vagy ki játszik alkalomadtán az “oboán”.
Gyerekkoromban eltûnôdtem azon, hogy a karnagy vajon miért hadonászik a zenészek elôtt, hiszen mindenki éveket töltött el azzal, hogy a saját hangszerén mester fokon játszon. No, miután a karnagy is zenész, feltétlenül karnagy szerettem volna lenni, mert annak nem kell tudni játszani semmiféle hantgszeren, vagy legalábbis nem derülhet ki róla. Sosem felejtem el, hogy a 70-es években milyen élvezettel nézte egész Magyarország, hogy Kobayashi Ken-Ichiro vezényel. Rezzenéstelen szempillájú szamuráj ôsei foroghattak a sírjukban.
Azt sem felejtjük el, amikor ínri tanultunk egy egész évet, holott egy hónap alatt meg lehetett volna tanulni az írást-olvasás minden csinját-binját ha például nem 6 hanem 18 évesen kezdik a gyerekek. Nem sok idô fog eltelni, amikor az írást, csakúgy mint a calligrafikát, csak csodabogarak rejtjeles üzenetek küldésére használják.
Mára ennyi idô jutott a csapongás irására, amit ha lehet folytatok, viszont bokros teendôim elragadnak akkor csak csapongok irás nélkül. Hiába ezt csinálom a legjobban!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Tegnap este majdnem írtam egy bejegyzést a blogomra arról, hogy tanultam hegedülni. Persze nem ez lett volna a bejegyzés lényege, de azért jó, hogy mégsem írtam meg.
És elnézésedet kérem, amiért hallottál hegedülni. :-)
Nem baj, majd Te is fox hallani engem nyáron.
Mikor Sass Sylvia énekelt Maria Callas kérésére, Sylvia éneklése közben Maria Callas és leonard Bernstein bensôséges baráti társalgást folytatott. Mi a hegedülés folyamán bensôségesen hallgattunk, sôt, lábujjhegyen közlekedtünk. Tiszteltünk érte.
A hegedülni tudó szintetizátorok márcsak azért sem szorítják ki a zenekarokból a "szárazfákat", mert a digitális technika nem képes a felhangok teljes skálájának előállítására (csak a párosakat tudja generálni). A rögzítést követően ezért ad a CD-nél teljesebb hangot - sercegése ellenére - a bakelitlemez, ezért szebb a csöves erősítő által szolgáltatott hang a tranzisztorosénál.
Megjegyzés küldése